Lazacderék, színes babbal wasabi mártogatóssal.
A lazac a bab a balzsamecet és a wasabi szerencsés találkozásáról a Skavstai reptéren értesültem.
Történt ugyanis, hogy néhány órát késett a W betűs légitársaság járata. Már szinte szokványos és az volna rendkívüli, ha egyszer időben indulna-érkezne.
De hát türelmes lénnyé cseperedtem és kíváncsiságom lévén sokrétű, várakoztatásom ízleléssel színesítem.
Nos: ezt a receptet azért tartom idekívánkozónak, mert engem meglepett az ízek párosításával és harsány színeivel.
A lazacszeletet sóval, rózsaborssal megszórtan, mogyoróolajon vagy olíván átsütjük(!).
Nagy szemű fehér, kisebb vörös és harsány zöld babot kissé megpárolunk. A száraz bab ehhez az étekhez nem alkalmas. Se állaga, se színe nem éri fel a friss babét. Fontos, hogy a párolás után is felületük fényes és száraz maradjon. Ha kifakul, fuccs az optikai élvezetnek. Lehűtve babsalátaként kerül majd a tálra. Wasabi pasztát vagy port tejföllel kis sóval elkeverünk. Ezt egy kis tálkában tegyük a tányérra.
A lazacra és tányérra sűrű balzsamecetszaft csíkokat húzunk. Mellette a halványzölddé színezett wasabis tejfel. A lazacra frissen vágott csírát szórunk.
Ételfestményünk fehér tányérvászna tartalmaz: lazacszínt, rajta hálósan áttört hosszú szárú tavasz zöld csírával, itt-ott egészben guruló pirosló borsot, élénk trikolór babköretet. Geometriát az ecetes feketéllés és a kerek tálkába szorított halványzöld mártogatós ad.
Íz élményét valahogy így tudnám körülírni.
Van a meleg hal a maga tengerillatú omlós zsírosságával, meg az édes-csípős borsszemek. A balzsamos, édes-savany’ füstös szósz remekül harmonizál a hallal meg a friss babok egyszerű ,már szinte puritán ízével.
És akkor itt jön a bökkenő. A tejfeles mártogatós. A tiszta, friss, üde hatású kombináció íze mintha üres lenne. Az ember valami utó zamatot vár, ami nem jön.
(-Olyan ez mint a bor. Van úgy, hogy a szádban bomlanak ki az ízek és ennek a bomlásnak ideje van. A nyelv hegyén a szélein a garatban a torokban vagy az orrjáraton, más és más tulajdonságokra lelsz és akkor azt mondod: -hmmm, ez egy jó évjárat, és mesterkéz alkotta nedű . És van úgy, hogy a korty amit iszol, nem közöl semmit. Nem súg, nem mesél történetet magáról, csak bódít, hamar marja torkod vagy pfuj, édessége fogaid közé kúszik. )
És akkor áll össze a kép. Az ételi íznek is ideje van. Amiben sok eltérő karakterű komponens vegyül annak a nyelven keresztüli percepciója hosszabb (beszédesebb). A wasabis tejfel olyan mint egy felkiáltójel. Nem mondat, felkiáltójel. Kellhet a mondatod végére, de önmagában értelmezhetetlen, élvezhetetlen. Most is a számban érzem. Karaktert adott a halnak, visszafelé tette értelmezhetővé az ízeket.
Történt ugyanis, hogy néhány órát késett a W betűs légitársaság járata. Már szinte szokványos és az volna rendkívüli, ha egyszer időben indulna-érkezne.
De hát türelmes lénnyé cseperedtem és kíváncsiságom lévén sokrétű, várakoztatásom ízleléssel színesítem.
Nos: ezt a receptet azért tartom idekívánkozónak, mert engem meglepett az ízek párosításával és harsány színeivel.
A lazacszeletet sóval, rózsaborssal megszórtan, mogyoróolajon vagy olíván átsütjük(!).
Nagy szemű fehér, kisebb vörös és harsány zöld babot kissé megpárolunk. A száraz bab ehhez az étekhez nem alkalmas. Se állaga, se színe nem éri fel a friss babét. Fontos, hogy a párolás után is felületük fényes és száraz maradjon. Ha kifakul, fuccs az optikai élvezetnek. Lehűtve babsalátaként kerül majd a tálra. Wasabi pasztát vagy port tejföllel kis sóval elkeverünk. Ezt egy kis tálkában tegyük a tányérra.
A lazacra és tányérra sűrű balzsamecetszaft csíkokat húzunk. Mellette a halványzölddé színezett wasabis tejfel. A lazacra frissen vágott csírát szórunk.
Ételfestményünk fehér tányérvászna tartalmaz: lazacszínt, rajta hálósan áttört hosszú szárú tavasz zöld csírával, itt-ott egészben guruló pirosló borsot, élénk trikolór babköretet. Geometriát az ecetes feketéllés és a kerek tálkába szorított halványzöld mártogatós ad.
Íz élményét valahogy így tudnám körülírni.
Van a meleg hal a maga tengerillatú omlós zsírosságával, meg az édes-csípős borsszemek. A balzsamos, édes-savany’ füstös szósz remekül harmonizál a hallal meg a friss babok egyszerű ,már szinte puritán ízével.
És akkor itt jön a bökkenő. A tejfeles mártogatós. A tiszta, friss, üde hatású kombináció íze mintha üres lenne. Az ember valami utó zamatot vár, ami nem jön.
(-Olyan ez mint a bor. Van úgy, hogy a szádban bomlanak ki az ízek és ennek a bomlásnak ideje van. A nyelv hegyén a szélein a garatban a torokban vagy az orrjáraton, más és más tulajdonságokra lelsz és akkor azt mondod: -hmmm, ez egy jó évjárat, és mesterkéz alkotta nedű . És van úgy, hogy a korty amit iszol, nem közöl semmit. Nem súg, nem mesél történetet magáról, csak bódít, hamar marja torkod vagy pfuj, édessége fogaid közé kúszik. )
És akkor áll össze a kép. Az ételi íznek is ideje van. Amiben sok eltérő karakterű komponens vegyül annak a nyelven keresztüli percepciója hosszabb (beszédesebb). A wasabis tejfel olyan mint egy felkiáltójel. Nem mondat, felkiáltójel. Kellhet a mondatod végére, de önmagában értelmezhetetlen, élvezhetetlen. Most is a számban érzem. Karaktert adott a halnak, visszafelé tette értelmezhetővé az ízeket.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése