Tejes puliszka


A puliszka, polenta, mamaliga vagy kukoricadara-hívd ahogy származásod és státuszod megkívánja- első az elsők között. Olyan mint a kenyér. Egyszerű, és változatossá tehető. Készítsd magadnak, gyerekednek, apósodnak, barátodnak, gyomorbetegnek, diétázó barátnőidnek, de soha, soha ne készítsd annak akivel felfedezni vágysz.
Forralj vizet, egy csipet sót szórj bele és ha már zubogni kezd, markodból a sárga darát pörgesd a vízbe. Minél durvább az őrlemény annál türelmesebben kavard. Legjobb ha kézi habverőt használsz, és ügyelsz a forró gőztől felcsapódó daracseppekre. Amikor kellően megkeményedett, adagold leveses tál közepére. Gőzölög és megbőrösödik a teteje. Öntsd nyakon zsíros és hideg tejjel. Olyan lesz a táladon mint sárga homokos trópusi sziget, nyugodt tarajtalan hullámok ölelésében.
Szádban enyhe sós, enyhe édes. Forró homok és hideg tenger.

A tejes puliszka nekem gyermekkorom családi vacsoráit idézi. 6-on egy asztalnál. A tejet Mérából hozta egy asszony, a kukoricadarát nagyszüleim daráltatták a malomban. Sokszor csendben kanalaztuk a szigetet. Nem volt ünnepnap, bátyámmal mégis ilyenkor vihorásztunk a legízesebben.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések