Alkímiám alapja.


Néha főzök. Nem rutinból, de szenvedélyből. Akkor a leginkább amikor üres a kamra a hűtő. Előkerül valami megbúvó húsdarab vagy zöldség és rám tekint. Kéri, hogy változtassam át, tegyem olyanná amilyenné akarom. Megadó és elfogadó. Hozzá látok. Talán előkerül egy palack bor, szigorúan száraz és jó családból való. Felizzik a levegő a konyhában. Így szeretem. Minden egyéb , gályarabság, azaz méltatlan.

Az ízek a nyelvünkön, a hűs ital a torkunkon ajándék. Mint ahogy ajándék minden perc amit a szerelem öntudatlanságában töltünk.

Ha főzök valakinek, tudásom legjavát kívánom belecsöpögtetni a serpenyőbe. Ünnepet akarok. Néha nem sikerül. De nem adom fel.
A megismeréssel kezdődik minden, aztán a tanulással és tapasztalással. És ha a tudás birtokában még marad kedv a kísérletező újításra, megtartható a szenvedély.

Mindennapi étkünk manna vagy méreg. Mindennapi szavaink táplálnak vagy éheztetnek. Mindennapjaink- mint a gyermek a homokozóba-, elfoglaltak, tervezőek és mégis vakok az örök szépségre.

Vedd szádba a táplálékot, melyet Én tettem inspirálóvá, utazz a zamat csúszdáján, engedd hogy az ízek átjárják tested és légy hálás, akárcsak Én, hogy meghívhatlak egy finom ebédre.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések