Tatai bableves

Egyszerű mint az 1x1 és olyan impozáns, hogy nincs gyomor ami ellenállna. Ezt a receptet Marikától, a Tatai szakácsnőtől tanultam aki egykor a Kristály szálló konyháján főzött gigantikus kondérokban az odajáró tiszteknek, katonaembereknek és aggódó orvosa javallatára, azóta sem hagyott fel, nehéz, fűszeres, magyaros főzési stílusával. Úgy tartja, kell, hogy fél ujjnyi zsír legyen a levese, jót tesz a beleknek-szó szerint beolajozza azokat-no meg az ízek... 

Véleményét nem teljesen osztom, ezért a fél újjnyi olajon kívül hajlandó vagyok minden egyéb finomsággal dúsítani az amúgy is ínycsiklandó Tatai bableves receptjét.        

Egy nagy családi adaghoz /az ilyesmit nem érdemes kicsiben csinálni/

1/5 kg nagy szemű tarkabab

2 szál sárgarépa/murok/

1 petrezselyemgyökér

zeller gumó és szár

egy kisebb füstölt csülök

ha van, füstölt kolozsvári szalonna

1 fej fokhagyma

só,

Rántáshoz: zsír, liszt, fokhagyma, őrölt paprika.

A szárazbabot előző nap beáztatod. A szalonna kiolvadó zsírjába, vöröshagymát, zúzott fokhagymát dinsztelsz. A felkarikázott sárgarépát, zellergumót, petrezselymet hozzáadod. Amikor a sárgarépa kissé elszínezi az edényben lévő zsiradékot, beleteszed a babot és a darabokra szedett csülköt. Felöntöd folyadékkal, de csak annyira, hogy épp ellepje. Fedő alatt lassú tűzön főzöd. Ha így teszel a csülök aromája koncentráltabban átjárja a zöldségeket. A kívánt levesességet a végén is beállíthatod, amikor rántással, vagy habarással besűríted a levet.

Tálaláskor egy nagy kanál zsíros tejföllel (ne rontsd el valami extrudált light tejtermékkel), petrezselyemzöldjével és fehér kenyérrel tálald.