Burgonyás muffin







Miután minden hasznosat, szépet, és jót elolvastam erről az Amerikát hatalmába kerítő majd a vén kontinenst is meghódító forma süteményről, nekiláttam lerombolni a szabályait és létrehívni saját kísérleti darabjaimat, mind a sós mind az édes kategóriában.

Bátorságot a mindmegette.hu-n merítettem ahol feketén-fehéren írva vagyon, hogy ezt elrontani nem lehet. Az elitkonyha.hu –n megtaláltam a praktikus részleteket is, aminek ismeretében már tényleg művészet a bakizás.

Szeretem a krumplis pogácsát. Néha a Daubnernél veszek néhány darabot és nagy műélvezettel majszolom el a Margit híd felé menet. Ezért akartam egy Burgonyás muffínnal kezdeni.
Mit ad isten a tegnapról megmaradt krumplileves szilárd alkotóit pont megfelelőnek láttam a kísérlethez.

Volt ott:
Főtt krumpli kb. 2 csészényi
Mangalica kolbász kb. 10 dg
ezeket mind péppé törtem
elkevertem 2 tojással, 1 pohár tejfellel
aztán hozzáadtam az egy kiskanál sütőporral kevert 2 pohár lisztet, sóztam és a folyós-nyúlós állag eléréséig hígítottam tejjel.

Nagy kertes házban nőttem fel. Volt veteményesünk, gyümölcsösünk, nagyanyám még baromfikat is tartott. Arra pontosan emlékszem, hogy alig volt háztartási szemetünk. A kukát egy héten egyszer ürítették, de fölöslegesen. A zöldség és gyümölcs héj a kertvégébe a„komposztáló dombra” került, ételmaradékaink nemigen keletkeztek, a húspapír -ha volt mit kicsomagolni belőle nagy ritkán- a sparheltben végezte csakúgy mint a tojáshéj (igaz azt időnként félig elszenesedve ki kellett nyerni egy hosszú kaparóval)
Tejterméket a termelő hozott és egyenesen a forralóedénybe vagy a vajas tálba került a szajré. Kólát, dobozos sört, redbullt mi-egyebet az átkos nem ismerte, így hát mi sem. Sót, cukrot éghető papírban vásároltunk, teafüveket a mezőről, jóféle ceylonit a boltból, a kávé vagy cikória kimérve barna zacskóban került a konyhára.
A szegénység ökonomikus és környezetkímélő.

Talán innen származik az a szokásom, hogy reciklálok, hogy a tegnapit átmentem a maiba. Nem elegáns, de éppannyira élvezetes végigkísérni az ételek átalakulását, mint pl. Daróczi Csaba fotográfusnak a szúnyoglárvák kifejlődését. Először még valami, aztán meg már valami.
A burgonyás muffínjaim élvezték a kísérleti szerepkört, főleg miután fejük búbját még egy kis parmezánnal is meghintettem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések